Nagyon-nagyon-nagyon csúnyán beütöttem a fejem...

Pár hete egy kommentelős cikk végén valaki belinkelt pár képet. Ezeken fura kinézetű figurák ültek talpig korhű overálban, sisakosan, szemüvegesen a 20-as 30-as évek versenykocsijaiban. Az ilyet mindig icipici gyanúval kevert fentartással kezelem: ezek a kocsik issssssszonyat drágák, ráadásul iparművészeti relikviák. Már nem valóak komoly versenyre. Így hát egyből bevillant a megfejtés: egy újabb kaviáros-rolexórás sportnak nevezett bohóckodás, amiben kőgazdag manusok villantanak szép emlékű versenyverdákban egymás és a közönség vizsla tekintete előtt... derék...

Aha... Majdnem... Merthogy valahogy a kép néhány részlete nem stimmelt. Egyfelől gyanúsan őszinte mosoly ül a fickók arcszerkezetén, másfelől az autók... nos mintha a látvány nem lenne egészen kerek. Jobban megnézve félig sem az: merthogy a verdák kb. 1:2 arányúak. Rákattintottam a kép mögötti oldalra. Ez volt az első lövés a vénába... aztán videók... újabb képek... blogok...

Az őrület neve Cyclekart. A "cycle" és (go)"kart" szavak összetételében a 10-es 20-as évek "cyclecar" versenyei visszhangzanak a méretarányos gokart-szerű építéssel.

Az eredeti cyclecar valahol a motor és az autó közt helyezkedett el a kor szemléletében. Az építésénél a költségek minimalizálása és a súly csökkentése volt a szempont. A célközönség pedig a benzinvérű őrültek csendes (?) tábora. A hajtáslánc elemei motorokból származtak két, három, ritkábban négyhengeres kisméretű motorokkal szerelték a paripákat. A szerkezetek konstrukciójában vastagon hagytak helyet a pilóták és önjelölt reszelőmesterek számára kibontakozni. A versenysorozat a 20-as évek második felében élte a fénykorát. A mozgalom a modern kitcar építés előzményének is tekinthető.

A cyclekart-ban a századelő versenyzőinek a szellemisége éled újjá: kissé fityiszt mutatni a modern autóversenyek pénzfüggő világának, és jó minimalista módjára úgy keresni az élményt, hogy a felesleges sallangokat nem sebész-szikével, de még csak nem is rózsametsző ollával, hanem egyenesen erdőkerülő fejszével csapják le. A rostán csak és kizárólag azok az elemek maradhatnak fent, ami AZ AUTÓVERSENY élményéhez elengedhetetlen: benzinmotor, futómű, stílus és őrület. Mindezt a lehet legrövidebb úton.

A szabályok - azazhogy sokkal inkább irányelvek - egyszerűek.

A cyclekart versenyen bárki részt vehet, aki vállalja, hogy SAJÁT MAGA épít egy versenyjárművet és azzal rajthoz áll. A gép "homologizációjának" feltételei a következőek:

- együléses kialakítás
- egyértelműen felismerhető inspirációs forrás a jármű építésére
- motor: szabványos 6,5 lóerős Honda GX200 benzinmotor. A versenykiírásnak megfelelően tuning engedélyezhető, illetve felhasználhatóak a Honda motor kínai koppintásai is.
- váltómű: eredetileg Comet Tav-30 kihajtás és automata kuplung. Egy kereket hajt.
- fék: a hajtott kereket fogó tárcsa
- kerekek: 17 collos Honda (2, 2.5, 2.75 széles)
- méretek: maximális hossz: 98" (2589mm), maximális szélesség: 40" (1016mm), maximális nyomtáv: 38" (956mm), tengelytáv: 66" (1676mm)
- alváz: 1x3" (25x80mm) vékonyfalú acél zártszelvény. Hossz: 84" (2137mm)
- felfüggesztés: hátsó fix, első rugózott (laprugó)
- maximális szárz tömeg: 250 font (113kg)
- MAXIMÁLIS bekerülési költség: 2000 dollár (550e Huf)

A versenyeket általában nem közúton, hanem földutakon, forgalom által nem használt helyeken tartják. Mivel a tempó nem vészes, bukósisakon kívül nemigen kell más a biztosnághoz. Győzzön a jobbik!

Ennyi...

Egész egyszerűen zseniális!!!

Elhatárotzam, én építek egy ilyen paripát. Ki tart velem??? Ha összejön a mezőny, az első versenyt biz' Isten leszervezem :-)!

Ide írj ha érdekel a dolog: pajtamuvek@gmail.com

A következő posztban lehozok egy tipikus cyclekart építést képekkel.